Bemutatkozunk

Dalmand község Tolna megyében a dombóvári statisztikai körzetben helyezkedik el, a megyeszékhelytől, Szekszárdtól 70 km-re, Dombóvár és Tamási városoktól kb. egyforma távolságra. Településünk a 61-es főút felöl egy 2 km hosszúságú bekötőúton, közelíthető meg.

Dalmand települést Vak Béla atyja Álmos herceg 1138-ban alapította. Később Villa Dalmand néven szerepel és a dömösi prépostághoz tartozik. 1348-ban mezőváros és az ozorai vár tartozéka. A település nevének eredetére a kocsolai plébánia feljegyzései nem emlékeztetnek.

Dalmand 1438-ban, illetve 1438 –1500. között Oppidon néven ismeretes. 1453-ban a Hunyadiak korában a Nyéktől Dombóvárig elterülő birtok a Dombai család vagyona. Az iratok alapján 1522-ben követően Nádasdy Ferenctől kobozták el dalmandi birtokát.

Az 1552-53-as török adólajstrom szerint Dalmand a koppányi szandzsákhoz tartozott 12 házzal. A török háborúk és harcok folytán erősen pusztult a magyar nép. Dalmand és környéke is erre a sorsra jutott.

Eszterházy herceg levéltárában talált okmányok említik, hogy 1662-ben Dalmand Ozorához tartozik, míg Vörösegyháza a koppányi várhoz. Az 1669-75-ös összeírás alapján Dalmand Ozorához tartozott rác lakossággal.

Az 1702. július 20-i adományozó levél alapján Lipót osztrák császár és magyar király Eszterházy Pálnak adományozza Dalmandot, Vörösegyházát és Csáblényt. Az 1702-es feljegyzés szerint Dalmand, Vörösegyháza és Csáblény puszta elpusztult, ezért rácokkal telepítették be a kipusztult falva helyét. Ekkor az ozorai várhoz tartoztak ezek a települések.

Dalmand 1945-ig Eszterházy herceg birtoka, aki kisebb megszakításokkal bérbe adja. 1930-tól 1945-ig állami méntelep. Fekvése, talaja, éghajlata kedvezően hozzájárult ahhoz, hogy a gazdag lótenyésztést megalapozzák. Az ország egyik leghíresebb méntelepe volt, s innen kerültek ki azok a lovak, melyekkel megerősítették a magyar lótenyésztés hírnevét. A magyar versenylovak legnagyobb része a dalmandi csikótelepen nevelődött.

Dalmandhoz tartozott a vörösegyházi és a sütvényi csikó- és méntelep is. Éppen ez mutatja, hogy Dalmandot legnagyobb részben csikósok és cselédek lakták.

Dalmand község 1950. január 1-jén kilenc, egymástól több kilométer távolságban lévő puszta összevonásából jött létre. Az évek során a puszták többsége elnéptelenedett, megszűnt.

A belterületen és a községhez tartozó négy lakott külterületi településrészen 2012. január 1-jén összesen 1.336 fő élt, ebből külterületi lakos 282 fő. A külterületek közül – a már említett üzemi út mentén – Újdalmand 2 km-re, Vörösegyháza 3 km-re található. A belterülettől 4 km-re lévő Felsőleperd a 61-es főútról egy 2 km hosszúságú bekötőúton érhető el. Alsóleperd a 61-es főút mentén – Dombóvár irányában- 5 km-re fekszik.

A közigazgatási területen, így a külterületeken is a GEMENC VOLÁN Zrt. biztosítja a helyközi autóbusz közlekedést. Sajnos, az alacsony utas szám miatt Újdalmandot, illetve Vörösegyházát hétköznap csak 3 autóbusz járat pár érinti, s hétvégén ez egy reggeli és egy délutáni járatra csökken. Közlekedés földrajzi fekvése alapján Alsóleperd szerencsésebb helyzetben van, a környékbeli községbe irányuló járatok közül alig van egy-kettő, mely betérne falunk belterületére is.

Dalmand községhez közigazgatásilag tartozó külterületek a Dalmand Zrt. jogelődei tevékenységének köszönhetik létüket. Mind a négy külterület úgy jött létre, hogy a gazdálkodó szervezet állattartó telepeket hozott létre, majd a munkaerő számára szolgálati lakásokat épített. A gazdasági tevékenység változása, átalakulása jelentősen kihatott az ott élő emberek mindennapjaira, életkörülményeire. A munkahely megszűnése arra ösztönözte az embereket, hogy mind többen költözzenek be a faluba, s így a lakosságszám csökkenése olyan negatív eredményeket hozott, mint pl. az alsóleperdi, felsőleperdi és vörösegyházi iskola bezárása, a korábbi virágzó pusztai közösségi élet megszűnése.

Külterületeink–a munkahelyek megszűnése miatt jelenleg is egyre néptelenednek. Az ott élők többsége az idős korosztályból kerül ki, akiknek gondot okoz a község belterületének megközelítése, az ott lévő szolgáltatások igénybevétele. A külterületeken semmiféle intézmény sincs, sőt Felsőleperden, Újdalmandon és Vörösegyházán az alacsony lakosságszám miatt még alapvető élelmiszereket árusító bolt sem működik.

A község belterületén működik az önkormányzat, a posta, az óvoda, az alsó tagozatos általános iskola, a védőnői szolgálat, a háziorvosi szolgálat és egy fiókgyógyszertár. Dombóváron városban vehetőek igénybe a fogorvosi, a különféle egészségügyi szakellátások. A tanulók érdeklődésüknek megfelelően szabadon választhatnak a közelebbi, illetve távolabbi településen található különféle középfokú oktatási intézmények között.

A lakosság összetételében igen alacsony mértékű a roma lakosság száma, s többségük átvette a település többi lakosának életvitelét. A településen nem jellemző a kisebbségek, nemzetiségek léte.

A község pénzügyi és szociális helyzetére igen jelentős kihatással van a település legfőbb munkáltatója a Dalmand Zrt, mely a munkaképes korú lakosság mintegy 60 %-át foglalkoztatta korábban. Ez az arány jelentősen csökkent a gazdasági társaság szerkezeti átalakításával.

Áttekintve a lakosság demográfiai helyzetének alakulását megállapítható, hogy az évenkénti születések száma (11 fő/ év) stagnáló trendet mutat. Sajnos, azt kell megállapítanunk, hogy a községben már nem biztosított a fiatalok nagyobb részének helyben foglakoztatása, s így megkezdődött elvándorlásuk.

Dalmand Község Önkormányzata az óvodai ellátásról és az alapfokú nevelésről egy társulási formában fenntartott és a településen lévő közoktatási intézmény segítségével gondoskodik.

A község önszerveződő közösségei: Dalmandi Sportklub, Polgárőrség, Dalmandért közalapítvány, MOST Dalmand csapata és a Rozmaring együttes. A község életében jelentős rendezvények: a Majális, a Falunap és a decemberi Idősek Napja.